Július 27-28-án ízben megrendezték a Bonchidai Kastély Napokat. Itt műemlékvédő központ, illetve kulturális centrum jön létre, és a kastély megújult formájában látogatható lesz - nyilatkozta Bálint-Pataki József. A Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a rendezvényen mint hajdani bonchidai lakos, és mint az ünnepség védnöke jelent meg. Kálmán László emlékkiállításának megnyitójával indult a nap. A könyvbemutatón Dávid Gyula, a Polis Kiadó /Kolozsvár/ vezetője Bánffy Miklós Trilógiájának legújabb kiadását, valamint az Emlékeimből. Huszonöt év című kötetet ismertette, illetve Gy. Dávid Gyulának a műemlékről írt, gazdagon illusztrált tanulmányát, A bonchidai Bánffy-kastély című alkotást méltatta. Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője a Kriterion és a Pro-Print Kiadó könyvterméseiből válogatott. A délutáni koncertsorozatot az eredeti barokk hangszereken játszó Transilvania Barokk Együttes tagjai nyitották meg. Júl. 28-án Vincze László vásári bábjátékkal szórakoztatta apró közönségét, majd az Amaryllis együttes zenés-mesés előadása következett. /Rostás-Péter Emese: Véget értek a Bonchidai Kastély Napok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2002. október 12.
A húszas években Fredrik Böök svéd publicista, író, a lundi egyetem irodalomtörténeti tanszékének tanára hosszabb látogatást tett a Trianonban megcsonkított Magyarországon, valamint az elszakított Felvidéken és Erdélyben. Élményeiről, lényeglátó tapasztalatairól könyvet írt Rese till Ungarn (Utazásom Magyarországon) címmel; kiadták Stockholmban, 1931-ben. Nemrégiben ez a könyv magyarul is megjelent Budapesten, a Püski Kiadónál, Bartha István fordításában. Fredrik Böök professzor így értékelte: "Magyarországot, mely akarata ellenére ment a világháborúba, ettől függetlenül sokkal kegyetlenebbül megcsonkították, mint akármelyik másik országot. Területének kétharmad részét s lakosságának közel kétharmadát vesztette el: három és fél millió magyar, tehát a magyarság egyharmada kívül rekedt az ország határain (...) Az elveszített területek pedig szerves részét képezték annak a történelmi egységnek, fogalomnak, melyet Magyarországnak neveznek; tartományok, színültig telve emlékekkel, hagyományokkal, a magyar néplélek erős váraival. Ezeket elveszíteni annyit jelent, mint az egyéniséget megfosztani múltjának részeitől, önmagától (...) Egész Európában nem volt még egy olyan harmonikusan kerek egység és nemzetgazdasági szempontból oly kiegyensúlyozott államalakulat, mint Magyarország." A professzor szerint Erdélyt illetően: "Az egyetlen ésszerű és gyakorlati megoldás, ha már a régi status quo-hoz nem lehet visszatérni, az lenne, ha Erdély mindenképpen önrendelkezést és teljes önállóságot nyerne, mint egy új unio trium nationum (...) Az új három nációnak a románokból, magyarokból és szászokból kellene állnia (...)". Böök a Felvidéken megnézte az Ipoly vizét, mert emlékezett, hogy Benesék a trianoni tárgyalások alkalmával azt állították: ez egy hajózható, nagy folyó, tehát itt kell lennie a jövendőbeli Csehszlovákia déli határának. És mit látott a helyszínen? Azt, hogy az Ipoly vize bizony a benne állingáló bivalyoknak csak a bokájáig ér. Erdélyben széttekintett Kolozsvárott, ahol észlelte, hogy "a románok még Corvin Mátyást is annektálták", aztán ellátogatott Nagyenyedre, Gyulafehérvárra, Torockóra, meglátogatta Bonchidán Bánffy Miklós grófot, aki - mint megjegyzi - "azzal a Bethlen Gáborral származott egy ágról, aki Erdély fejedelme és II. Gusztáv Adolf svéd király sógora volt". "A román hivatalnokok sáskahadként csaptak rá a szerencsétlen Erdélyre" - jegyezte meg Fredrik Böök. /Nagy Pál: Egy svéd, akinek fájt Trianon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2002. november 19.
Ötödik alkalommal rendezett irodalmi estet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az a Castellum Alapítvány, mely a régi erdélyi nemesi családok mai leszármazottait tömöríti magában. Eddig Bánffy Miklósra, Wass Albertre, Vita Zsigmondra, Kemény Jánosra emlékeztek. Nov. 15-én báró Kemény Zsigmond volt a téma, és olyan személyiségek idézték alakját, műveit, mint Sütő András, Csávossy György és mások. A kiváló marosvásárhelyi Farkas Ernő tanár értékes, a Kemény-kutatás számára nóvumot is felvillantó előadást tartott az íróról. Csép Sándor Sütő Andrással, Csávossy Györggyel és Nagy Pál irodalomtörténésszel beszélgetett Kemény Zsigmond életéről és munkásságáról. Sütő András - a birtokában levő halotti bizonyítvány alapján - tisztázta, hogy 1875. december 22-én hunyt el az író Pusztakamaráson, és 24-én temették. Nagy Pál elmondta: egy évvel a halála után Marosvásárhelyen már létrejött a Kemény Zsigmond Társaság, de nem valósíthatta meg fő célkitűzését: az író regényeinek kiadását. Sütő András szerint Kemény Zsigmondnak drámai gyermekkora, élete volt. Zárkózott, betegeskedő, a magányt, az éjszakát kedvelő ifjúként ismerték. /Máthé Éva: Castellum Irodalmi Esték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2002. december 9.
Dec. 8-án Zsobokon hármas kiállítást nyitottak meg a Bethesda Gyermekotthon dísztermében. Gróf Bánffy Miklós (akinek lánya, Kabdebó Lívia szintén megjelent az ünnepségen) a legismertebb, ő sokat tett a zsoboki református templom újjáépítéséért. Nevelőapja, Kovács Lajos 15 esztendeig tanított a faluban, és gyakran elhozta ide fogadott fiát, Horescu János festőművészt is. A kiállítás a Bánffyhoz kapcsolódó fotókat, kézirat- és könyvborító másolatokat, Kovács Lajos hagyatékát és Horescu festményeit mutatta be a közönségnek. Mákófalván pedig átadták a gyülekezetnek a több éve épülő közösségi házat. Rendbehozatalára megmozdult a falu népe. /Sándor Boglárka Ágnes: Adventi csodavárás Kolozs megyében. Tevékeny emberek, gyarapodó gyülekezetek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./
2002. december 13.
Dec. 12-én a kolozsvári Állami Magyar Színházban kiosztották az évad művészeti díjait. A technikai díjat Maier Sándor, a világosító tár vezetője kapta. Tompa Gábor igazgató kifejtette: azokat díjazták, akik minimum öt szavazatot értek el. A díjazottak Bács Miklós, Keresztes Attila, Fodor Edina, Nagy Dezső, Csíky András, Bíró József, Kelemen Kinga, Hatházi András, Kézdi Imola. Debüt-díjat kapott Tyukodi Szabolcs. A Bánffy Miklós-vándordíjat Dimény Áron veheti át. Idén kezdte meg, a színháztörténelemben egyedül álló jelenségként, 65. színházi évadját Senkálszky Endre érdemes művész, akit szeretettel ünnepeltek az egybegyűltek. /Köllő Katalin: Nívódíjak a sétatéri színházban. Színháztörténeti pillanatok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2002. december 31.
Dec. 30-án a Komédiaszínház című előadás végén került sor a Kolozsvári Állami Magyar Színházban a Bánffy Miklós Vándordíj átadására. A díjat a színház Művészeti Tanácsa ítéli oda a lezárult évad legjobb művészi teljesítményéért. A díjat idén Dimény Áron színművész vehette át kiemelkedő alakításaiért - Unoka (S. Mrozek: Károly), Manus (Brian Friel: Fordítások), Kobak (Schönthan-Kellér: A szabin nők elrablása), A Halál táncosa (Éjszakák az Ezeregyből), Chanán (Anski nyomán: Fehér tűz, fekete tűz) valamint Ádám (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban). /Bánffy Miklós Vándordíj Dimény Áronnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./
2003. január 7.
Dimény Áron színművészhez került a kolozsvári Állami Magyar Színház 200 éves évfordulója alkalmával 1992-ben alapított Bánffy Miklós Vándordíj, amelyet minden évben a színház Művészeti Tanácsa ítél oda az évad legjobb művészi teljesítményéért. /Köllő Katalin: Tovább vándorolt a Bánffy Miklós-díj. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2003. január 11.
Kovács Nemere nyugdíjas tanárként mondta el véleményét a megváltozott a középiskolai magyar tanrendről. A diákok véletlenül tudhatják csak meg, hogy a magyar irodalomban volt egy Janus Pannonius, egy Eötvös Károly, egy Móra Ferenc, esetleg egy Sík Sándor vagy Nemes Nagy Ágnes. Tizenkettedikben az erdélyi magyar irodalmat kellene tanítani. Hamarabb született erdélyi magyar irodalomtörténeti értékelés románul, mint magyarul, egyelőre tehát erdélyi irodalomtörténet kellene. Az erdélyi magyar irodalom - regionális jelentkezésként - Szabó Dezsőékkel kezdődik. Aztán van utódállami, romániai magyar irodalom. Nem esik szó Nyírő Józsefről, Ligeti Györgyről, alig esik szó Kemény Jánosról, Bánffy Miklósról, a Romániában halálraítélt Wass Albertről, Reményi Sándorról, P. Gulácsy Irénről, másokról, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Fiatalok vagy más lapok és folyóiratok íróiról. Kós Károly életművét még mindig a Budai Nagy Antal históriája szemlélteti, viszont a Varjú nemzetség csak csonkán jelent meg , Tamási Áron-összkiadás sincs. Viszont életmű-kötet tiszteleg Gaál Gábor, Szilágyi András, Korvin Sándor, Brassai Viktor, Salamon László, Hajdu Zoltán stb. előtt. Nincs itt valami aránytalanság? /Sz. Cs.: Akinek inge, vegye magára. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2003. január 25.
Jan. 24-én Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban Dávid Gyula bemutatta a politikus és irodalmár gróf Bánffy Miklós 1944 és 1952 között írt leveleit és naplóját tartalmazó Bánffy Miklós estéje /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötetet. A kötet egy szétszakadt család tükörképe. Az öreg férj itt maradt, Bánffy Miklósné Váradi Aranka színésznő a budapesti Nemzeti Színház tagjaként élt a fővárosban, Katalin lányuk amerikai diplomata katonatiszt férjét követte Marokkóba, ahol fordítói-írói kvalitásai révén világirodalmi elismertségre tett szert. /Ördög I. Béla: Bánffy Miklós estéje. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./ Részben Katalin fordította angolra a Bánffy-trilógiát, melyet nemrég ültettek át francia nyelvre is. A Megszámláltattál - És híjával találtattál - Darabokra szaggattatol történelmi regényciklust az ötvenéves tiltás után a Polis Kiadó egy éve jelentette újra meg. /Gál Andrea: Levelek Bánffy Miklós estéjéről. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./
2003. május 30.
Nehezen birkózik meg a sírhelyek rendben tartásával a kolozsvári Házsongárd Alapítvány.Az erdélyi panteon az elmúlt évtizedekben állandó pusztításnak volt kitéve, rengeteg sírkő eltűnt, több kripta oldala bedőlt, ismeretlenek pedig a sírok fémrészeit is lopkodják. Lépten-nyomon fellelni kipakolt régi sírokat. A Házsongárd Alapítvány az egyetlen olyan szervezet, amely a nagyon rossz állapotban levő síremlékek helyreállításával foglalkozik. Munkáját a kolozsvári magyar gimnáziumok diákjainak segítségével végzi. Tőkés Erzsébet, az alapítvány igazgatója, felhívta a figyelmemet néhány sírra. A Jósika család kriptája nagyon rossz állapotban van. Mintegy 30 sírhely van benne, de a kriptát többször is feltörték, nem egy koporsóból egyszerűen kilógnak a csontok. A temetőben levő arisztokrata sírok nagy részét az elmúlt évtizedek alatt többször is feltörték. "Hol vannak, akik állandóan siratják Kolozsvárt és a Házsongárdot? - teszi fel a kérdést Tőkés Erzsébet. - Bánffy Miklóst is egy szemétdomb tetején akarták megkoszorúzni, előtte egy nappal takaríttattam ki." Az Erdélyi Múzeum-Egyesület ma is működik, de gróf Mikó Imrének, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítójának sírjáról három teherautó szemetet kellett elhordatniuk. Berde Mózes síremléke elé a múlt nyáron hat új, terjedelmes betonsír épült, az útról szinte észre sem vehető a régi. Akkor dobták ki a földből a Ruzitska család tagjainak csontjait, annak a Ruzitska Györgynek a családjáét, aki a zeneakadémiát alapította. Elejébe egy betonsírt építettek, félig az egykori hantra. Az idejében meg nem váltott sírhelyeket ugyanis a városháza az új igénylőknek adja. "Az alapítvány azért jött létre, hogy a temető óvását szervezett formában biztosítsa" - mondja Gaal György, az alapítvány ügyvezető elnöke. Célja az állagmegőrzés, helyretenni mindazt, amit az idő vasfoga kikezdett. A szándékos rombolásokkal viszont nincs mit kezdeniük. Ennek legutóbbi példája gróf Kuún Géza sírjának megszentségtelenítése, amelyről ismeretlen tettesek lefeszítették az ott álló bronzszobrot. "Több síremlék áll az összeomlás szélén, óriási összegekre volna szükség a helyreállításukhoz - magyarázta Gaal György. A Házsongárd Alapítvány egyik legnagyobb munkája a temető főbejáratától balra levő Zsigmond mauzóleum, erre a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és a Határon Túli Magyarok Hivatalától kaptak támogatást. Habár már több mint egy éve nekifogtak a munkálatoknak, a városháza közbelépésére le kellett állniuk, ugyanis nem volt építkezési engedélyük. A kiterjedt temetőnek csak a lutheránus része van az egyház tulajdonában, a többi az államé, a városháza gondozásába tartozik. Boros János alpolgármester szerint a legnagyobb gondot a temetőkert őrzése jelenti. A sírkertnek három bejárata van, a városháza mindössze egy személlyel tudja őriztetni, több helyen pedig a kerítésen keresztül is be lehet járni. /Lázár Lehel: Pusztulófélben az erdélyi panteon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./
2003. augusztus 19.
A hét végén újra egybegyűltek a történelmi családok leszármazottai Gernyeszegen, a nyolcadik Castellum-találkozón. 1993-ban született az ötlet, hogy az egykori erdélyi arisztokráciához, valamint más nemesi rétegekhez tartozók, leszármazottak újra találkozhassanak, felvegyék egymással a rég megszakadt kapcsolatokat. Papp László, akkori nagyenyedi plébános kezdeményezésére alakult az alapítvány, melyet csak 1999-ben sikerült bejegyeztetni. A szervezet időközben, Papp László áthelyezését követően Marosvásárhelyre költözött. Csató Béla római katolikus főesperes a Deus Providebit Házban, Szász Zoltán református esperes a Szabadi úti gyülekezeti házban biztosít helyet az alapítványi gyűléseknek. A Castellum aktív szereplője az erdélyi irodalmi életnek, rendszeres tevékenységéhez tartoznak a negyedévenkénti teadélutánok, valamint az évenkénti két irodalmi est szervezése, amelyen történelmi családokból származó írók monográfiás bemutatását hallhatja a nagyközönség. Bánffy Miklós, Kemény János, Wass Albert, Vita Zsigmond, Kemény Zsigmond, Jósika Miklós életrajzát követően a közeljövőben az erdélyi emlékírók következnek. Van még erő az arisztokráciában, létezik még cselekvő lendület a nemességben. Vannak, akik már elkezdtek gazdálkodni nehezen visszaszerzett földjeiken, pl. Apor Csaba, mások, mint Kálnoky Tibor, hazajöttek. Kálnoky elmondta, nyolc évig perelték vissza földjeiket és a kastélyukat. Most restaurálják a kastélyt és visszakaptak néhányat a miklósvári házak közül is, itt vendégfogadót rendeztek be. Amerikai állampolgáro k, de itt rátalált a gyökereire, hazajött. Hitnek kell lennie és hazaszeretetnek, vallja. /Nagy Botond: Romos kastélyok, éledő nemesség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./
2003. augusztus 25.
A marosvásárhelyi Helikon - Kemény János Alapítvány az idei esztendőt Kemény János-évnek nyilvánítva, szept. 1-jén, a marosvécsi találkozók vendéglátójának 100. születésnapján, rendezvénysorozattal emlékezik meg róla és tollforgató társairól. Az alapítvány kuratóriuma a vár nyaranta visszatérő egykori íróvendégeinek mai leszármazottait, hozzátartozóit hívta meg emlékidézésre. Kolozsvárról, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Szovátáról érkeztek rokonok a találkozóra. Budapestről Kemény János négy unokája volt jelen. Az 55 nyilvántartott helikoni tag közül már egy sem él, többüknek a rokonairól sem maradt fenn adat, de Áprilytól Wass Albertig, Bánffy Miklóstól Tompa Lászlóig, Kacsó Sándortól Vita Zsigmondig, Járosi Andortól Tavaszy Sándorig, Kós Károlytól Szentimrei Jenőig, Kiss Jenőtől Tamási Áronig, Kovács Lászlótól Szemlér Ferencig, Moldován Páltól Olosz Lajosig és így tovább szerencsére még vannak és elérhetők családtagok, rokonok. A megbeszéléseken kiderült, sokan őriznek is kéziratokat, leveleket neves elődeikről. A tisztelgés Marosvécsen, a kastélyparkban, a helikoni asztalnál indult. Adamovits Sándor, a Helikon - Kemény János Alapítvány elnöke összefoglalta a valamikori szabad írói parlament történetét, vázolta jelentőségét. A Kemény család építette gyönyörű református templomot Székely József lelkész mutatta be a leszármazottaknak. A jelenlevők a Kemény János unokáktól - Vécsi Nagy Zoltántól és Nagy Gézától, illetve Kemény Zoltántól és Zsigmondtól - megtudhatták, hogy a család a kastélyparkot visszakapta, a kastély visszaszolgáltatása még függőben van. Kedvező döntés esetén a várat vissza szeretnék állítani a magyar kulturális, szellemi élet szolgálatába olyanformán, ahogyan annak idején Kemény János tette. /N.M.K.: Honfoglaló, nagy írónemzedék. Emlékidézés Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./
2003. szeptember 27.
Dávid Gyula: Írók, művek, műhelyek Erdélyben /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című tanulmánykötetében az Arany-, Petőfi- és Jókai-tanulmányok mellett a két világháború közötti erdélyi irodalmi élet olyan jeles személyiségeiről közöl esszéket, mint Bánffy Miklós, Nyírő József, Tamási Áron, Olosz Lajos, Reményik Sándor stb. A Műhelyforgácsok című fejezetben az Erdélyi Magyar Irodalmi Lexikon műhelytitkait és szerkesztési gondjait osztja meg az olvasóval. /Dávid Gyula: Írók, művek, műhelyek Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./
2003. szeptember 29.
Szept. 26-án, Kolozsváron a Római Katolikus Szent Gábor Ifjúsági Fórum meghívására dr. Szegedy-Maszák Mihály akadémikus, a budapesti ELTE Összehasonlító Irodalom Tanszékének vezető tanára tartott előadást A magyar nyelv az egységesülő világban címmel. Az irodalomtörténet-írásnak ma már egészen más a feladata, mint egykor volt - mondta a professzor, ma már egyazon eseményt többféle szempontból kell bemutatni. Példaként megemlítette: a magyar történelemnek van Habsburg-párti, illetve törökpárti értelmezése, a múlt is mindig értelmezés eredménye. A magyar irodalmárok többet foglalkoznak bizonyos személyekkel, míg másokat méltatlanul elhanyagolnak. Szó esett a posztmodern irodalomról, a megrögződésekről, arról, hogy egyes műveket időről időre fel kell fedezni, Bánffy Miklós Erdély-trilógiája például komoly sikereket ért el angol nyelvterületen, bizonyos műveket azonban képtelenség más nyelvről vagy más nyelvre átültetni. /S. B. Á.: Az irodalomtörténet-írás távlatairól. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./
2003. november 4.
A Kárpát-medencei magyar színházak szövetsége, a Játékszíni Társaság első ízben nyújtott át az Életmű-díjat. Senkálszky Endre érdemes művésznek, a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagjának Budapesten, okt. 28-án Gálaest keretében adták át a kitüntetést, laudációt mondott dr. Kötő József színháztörténész, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke. Senkálszky Endre először Aradon lépett színpadra. A kolozsvári Thália színházban Kemény János, Bánffy Miklós, Tóth Elek, Fényes Alice, Tamási Áron társaként vállalta a helytállást kisebbségi sorsban. /(köllő): Korok tanúja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2003. november 14.
Nov. 12-én indult a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat új kezdeményezése, a Felolvasó színházi esték sora. A legendás marosvécsi találkozók házigazdájával, az egykori Székely Színház száz éve született alapítójával, Kemény Jánossal kezdtek. Elhangzott a Kilyén Ilka által összeállított változatos anyagú, közel másfél órás műsor. A vécsi összejövetelek szellemét, hangulatát igyekezett feleleveníteni a társulat kilenc színésze. Báró Kemény János és Auguszta asszony, Tamási Áron és Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László, Szerb Antal és Kacsó Sándor, Bánffy Miklós és Berde Mária, Dsida Jenő rokonszenves egyéniségét, írásainak jellegzetes világát mutatták be. /N.M.K.: Marosvécsi üzenet. Kemény Jánosék megidézése a Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2003. december 4.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) idei kolozsvári közgyűlésén tizennégy, az erdélyi kulturális és művelődési életben kimagasló szerepet vállaló személyiségnek adott díjat. Ennek keretében részesült - többek között - Spectator díjban Stanik István, az Erdélyi Riport című nagyváradi hetilap főszerkesztője, Both Aranka pedig az erdélyi magyar néphagyományok ápolásáért kapta meg az EMKE Kacsó András díját. Az erdélyi magyar népi kultúra értékeinek intézményes megőrzése és ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkásságáért Gazda Klára a Bányai János díjat, Muzsnay Árpád közösségmegtartó és közművelődési munkásságáért a Kun Kocsárd díjat vehette át. Az EMKE Buzás Pálnak ítélte a Nagy István díjat a magyar zeneirodalom értékeinek népszerűsítése terén végzett több évtizedes zongoraművészi és zenepedagógiai munkásságáért, Garda Dezső, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselője pedig népfőiskolaszervező munkásságáért Balázs Ferenc díjban részesült. /Erdélyi kulturális díjak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 4./ Nemes Levente a Bánffy Miklósról, Fülöp Zoltán a Kovács Györgyről, Fábián Enikő a Poór Liliről elnevezett, a színművészet terén elért eredményeket jutalmazó díjat kapta. A Szentgyörgyi István-díjat László Károly, a Szolnay Sándor-díjat Paulovics László, a Monoki István-díjat Szabó Klára, a Balázs Ferenc-díjat Garda Dezső, a Mikó Imre-díjat Székely Zsuzsa vehette át. A farkaslaki Tamási-ház hűséges gondozásáért Tamási Erzsébet vehetett át oklevelet. A közgyűlésen újra az egyesület alelnökévé választották Matekovits Máriát, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport aligazgatóját. /K. ZS.: Átadták az EMKE 2003-as díjait. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./
2003. december 13.
Magyarságunk élő lelkiismerete, egyik legszorgalmasabb és legtermékenyebb írónk, jellemezte Beke Györgyöt Bölöni Domokos, aki Erdély magyarságának ébresztője, prédikátora, anyanyelvi kultúránk propagátora. Beke György intézmény volt, és tán ma is az. Barangolások Erdélyben címmel jelennek meg szociográfiai sorozatának darabjai, az ötödik kötetet - címe: Déva vára alatt - két másik könyvével együtt (Advent a kaszárnyában, Makacs realizmus) novemberben mutatták be Magyarországon. A Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék /Közdok, Budapest, 2003/ két kötetbe gyűjtött írásai között van 1946-os keltezésűt (az Új Székely Népben megjelent interjúban Szabédi Lászlóval), hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írottak és természetesen az 1990-2002 között keletkezett termés legjava is itt sorakozik.Olyan alkotókról ír, mint Veres Péter, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron, Nyirő József, Molter Károly, Mikó Imre, Féja Géza, Ilia Mihály, Horváth Imre, Sütő András, Czine Mihály, Veress Dániel, Kibédi Varga Áron, Sombori Sándor, Pomogáts Béla, Páll Árpád, Holló Ernő, Viljo Tervolen finn vendégprofesszor, Tamás Menyhért, Lakatos Demeter csángó költő stb. Hiteles a beszéde, mert nyílt, egyenes, őszinte, érthető. Népét, nemzetét híven szolgálja. /Bölöni Domokos: Egy társadalmi gyalogló hajtóereje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./
2003. december 30.
Dec. 28-án a Fehér tűz, fekete tűz című előadás után adták át a kolozsvári Állami Magyar Színházban a Bánffy Miklós Vándordíjat az idei nyertesnek, Bács Miklós színművésznek. A színművészt a 2002/2003-as évad legjobb művészi teljesítményéért díjazta a színház a Farsang, illetve a Pantagruel sógornője című előadásokban nyújtott alakításaiért. Bács Miklós elmondta: napjainkban rengeteg díj létezik, mind formai, mind tartalmi szempontból. - A Bánffy-díjnak viszont van egy különlegessége. Nem áll mögötte hatalmas állami, vagy egyéb társadalmi, kulturális szervezet, hanem egy szűk szakmai kör értékelése nyomán kaptam meg, éppen ezért úgy érzem, hogy sokkal értékesebb, mint a többi díj - jelentette ki. /Köllő Katalin: Átadták a Bánffy Miklós Vándordíjat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2004. január 23.
Január 22-én Kárpát-medence-szerte megemlékeztek a Himnusz születésnapjáról, a Magyar Kultúra Napjáról. Budapesten a magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségeinek elismerésével ünnepeltek. Marosvásárhelyen első alkalommal tartottak emlékezést a Kultúrpalotában. Az EMKE Maros megyei szervezete és a Tompa Miklós Társulat közös szervezésében Bánffy Miklós Szétszórtan című művéből hallottak részleteket a jelenlevők. Találkozóra hívta a képzőművészeket Nagyváradon a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége. A tárlaton 38 bihari és magyarországi művész munkái, festmények, akvarellek, grafikák, szobrok, fafaragványok voltak láthatók. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében a Szobrok szabadsága címmel ünnepi estet rendeztek, amelynek díszvendége Melocco Miklós magyarországi szobrászművész volt. Kolozsváron a Magyar Opera társulata Dehel Gábor rendezésében Erkel Ferenc István király című operáját adta elő. A két felvonás közti szünetben Laskay Adrienne A Kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve című kötetét mutatták be. Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület szervezésében ünnepeltek, vetítették a Bánk bán című operafilmet. Székelyudvarhelyen a régió népzenei kincseit leltározó konferenciával ünnepeltek. Kallós Zoltán néprajzkutató tartott előadást Moldvai, gyimesi csángó, mezőségi és kalotaszegi magyar népzenegyűjtés címmel. Haáz Sándor az irányításával kiadott Törpe-Daloskönyvek sorozatot mutatta be. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Budapesten Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere adta át a Márai Sándor-díjakat, a Csokonai Vitéz Mihály alkotói és közösségi díjakat, a Bibliotéka emlékérmeket, A kultúra támogatója, valamint A kultúra pártfogója elismeréseket Budapesten. Márai Sándor-díjat kapott Monoszlóy Dezső Ausztriában élő író, hat évtizedes regényírói és költői munkásságáért. /Antal Erika, Botházi Mária, Farkas Réka, Pengő Zoltán, Zilahi Imre: Díjeső és művészeti estek a Magyar Kultúra Napján. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./
2004. március 5.
Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című politikai esszéje (Heti Válasz, jan. 16, Élet és Irodalom, 2004. 3. sz.) abba az erdélyi – Magyarországon már nem élő – hagyományba illik bele, amely Kemény Zsigmondtól Bánffy Miklósig vagy akár Balogh Edgárig egyetlen személyiségben ötvözött tartósan írói és politikusi pályaíveket, kezdte Bakk Miklós Markó vitairatára való reagálását. Markó esszéje inkább puszta politikai eszköz. Az egyik cél: kivetíteni az év végi választás esetleges kudarcát, ez nem az RMDSZ-t, hanem a magyarországi politikai közszereplőket, a „megosztottság” exportőreit terheli. A másik: annak elrejtése, hogy az RMDSZ egyre inkább baloldalra sodródik. Az RMDSZ rendelkezik a legfontosabb erőforrásokkal (Illyés Közalapítvány, magyar kormánytámogatás, a román kormány kisebbségek számára biztosított támogatási keretei), ezzel előbb kisajátították, majd késleltették a társadalom önszerveződését. Ez találkozott a román politikai elit törekvésével, hogy legalább „ellenőrzése alatt” tartsa ennek következményeit, a nemzet- és biztonságpolitikai – fejleményeket. Az RMDSZ zárójelbe tette a legfontosabb célt, az autonómiát. „A Markó-esszé tulajdonképpen bomlástermék: az 1990-es érzületi egység időn túli védelmében született.” – olvasható Bakk Miklós tanulmányában. Azt is jelezte, hogy Markó erdélyi ellenzéke képtelen alternatív látásmódot megjeleníteni. /Bakk Miklós: Egy konszenzus bomlásterméke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./ (Egyidejűleg közölte: Heti Válasz (Budapest), márc. 5.)
2004. március 26.
A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/
2004. március 31.
A kolozsvári székhelyű Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány idén Marosvásárhelyen szervezte meg Reményik-rendezvényét. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomkritikus emlékeztetett: az ötvenes évek elején Kolozsváron, amikor az egyetemen tanársegéd volt, az irodalomtörténeti tanszéken Nagy István mint friss sütetű, négy elemivel rendelkező irodalomtörténet-professzor Tamási Áront, Bánffy Miklóst, Nyírő Józsefet, Makkai Sándort a szó szoros értelmében száműzte az erdélyi irodalomból. Reményik szerinte a magyar polgárság nacionalista költője volt. Ez a kiátkozás rányomta a bélyegét a Reményik-költészet utóéletére. Még 1958-ban is elítélték az Utunk hasábjain. Ezért is szükségesek az ilyen rendezvények. Nagyon sok erdélyi íróról, költőről a diákság alig tud valamit. Nagy Pálnak komoly fenntartásai vannak a jelenlegi iskolai magyar irodalom oktatásról. Az idei minisztériumi érettségi programban /Érettségi követelményrendszer/ ilyen kifejezések vannak: imitációelv, intertextualitás, narrációs eljárások, deduktív és induktív érvelés stb. Az írókról, művekről, irodalmi folyamatokról, amelyek a nemzeti kultúra szellemi meghatározói voltak a különböző korszakokban, nem esik szó ebben a követelményrendszerben. Az iskolában valami elvont, posztmodern esztétizálás folyik, az írók, a művek csak illusztrációk bizonyos esztétikai tételeknek a magyarázatára. A program szerint az iskolában nem esik szó Reményik Sándorról, Bánffy Miklósról, Makkai Sándorról, Kuncz Aladárról, Nyírő Józsefről, de még Kós Károlyról sem. A huszadik századi magyar irodalomból sem szerepelnek olyanok, mint Kassák Lajos, Szabó Dezső, Illyés Gyula vagy Németh László. A köztudatba mindenképpen vissza kell hozni a méltatlanul elfeledett erdélyi magyar írókat. A magyar irodalomtörténeti oktatásról vitát kell indítani, bevonva a minisztériumot, a kolozsvári egyetem magyar irodalmi tanszékét és az irodalomtörténészeket. A diákokat a kultúrához, a szellemi élet értékeihez, elsősorban a magyar nemzeti kultúra értékeihez kell közel vinni. /Máthé Éva: Egy irodalmi rendezvény margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./
2004. június 23.
Horváth Arany édesapja Horváth István költő /1909-1977/, akit egy szekus őrnagy halálra gázolt. Horváth Arany 1963-ban a Művelődés folyóirat szerkesztője lett. A Művelődés országos lap volt, így bebarangolhatta egész Erdélyt. Tizenegy éve minden esztendőben megrendezik a Horváth István Fórumot Magyarózdon, az író szülőfalujában. Horváth Arany a népért aggódó, építő irodalomszemléletben nőtt fel. Most már más irányzatok vannak, de hogy Erdélyben a magyarság ezt a 85 évet így kibírta, ezt Benedek Eleknek, Kós Károlynak, Tamási Áronnak, Bánffy Miklósnak és a hozzájuk hasonlónak kell megköszönnie, vallja Horváth Arany. A Művelődés kitűnő főszerkesztője volt András János, majd Kovács János is. Bátor folyóiratunkat megszüntette a diktatúra. Horváth Arany később, a rendszerváltás után az Erdélyi Gazda főszerkesztője lett, majd az Amerikai Erdélyi Szövetség erdélyi tájékoztatójának, a Transylvania című folyóiratnak az európai főmunkatársi tisztségére kérték fel. Most már egyedül végzi a főszerkesztői munkát is. /Sándor Boglárka Ágnes: Nehéz gyönyörűséggel élem a mindennapjaimat – vallja Horváth Arany. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
2004. június 26.
Jún. 24-én Kolozsváron bemutatták a Polis Könyvkiadónak az ünnepi könyvhéten szerepelt kiadványait, a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány jóvoltából. A Polis egyik új sorozata a Kettős tükörben. Az egykori Kortársunk sorozat mintájára kiadott könyvek eddigi köteteiben /Gellért Sándor: Kölcsey, Németh László: Széchenyi, valamint Szilágyi Domokos: Arany János/ a szerzők szeretettel és kritikával írnak az elődökről, szögezte le Szilágyi Júlia. A Polis Könyvkiadó 1998 óta magára vállalta Bánffy Miklós összes műveinek kiadását, ebben a sorozatban jelent meg most az Összes novellái című kötet. Kántor Lajos A kapu című, Széchenyi-díjjal kitüntetett memoárja családregényként, tényregényként is. Dávid Gyula ismertette a kiadó megjelenés előtt álló új köteteit. A Kettős tükörben sorozat újabb három darabja várható (Schöpflin Aladár: Ady, Féja Géza: Móricz Zsigmond, Lászlóffy Aladár: Szabó Lőrinc), ezenkívül előkészületben van a Prospero könyvek első két kiadványa, ezek jeles színészekkel készített interjúkötetek, valamint Gaal György új kötete, amelyben a kolozsvári Rhédey-palota történetét dolgozza fel. /Sándor Boglárka Ágnes: Ünnepi könyvek a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./
2004. augusztus 27.
Lakatos István /Sárvásár, 1904. szeptember 14. –Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa volt. 1950. febr. 17-én letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. A demokráciáról, a nemzetiségi jogok maradéktalan megvalósításáról – bár tettek neki ajánlatokat – a legsúlyosabb börtönkörülmények között sem alkudozott. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Az volt a bűnük, hogy védelmezték a romániai magyarság saját gazdasági alapjait jelentő szövetkezeti hálózatot, a közbirtokossági javakat, az egyházi iskolákat és egyházi javakat, teljes magyar állami egyetemi és főiskolai hálózatot követeltek. Lakatos István, Márton Áron, Venczel József professzor és mások az 1946 évi párizsi béketárgyalások előtt alapos dokumentációt készítettek a romániai magyarság demográfiai, iskoláztatási, vallási és gazdasági állapotáról és intézményeiről, és ennek megfelelő javaslatokat tettek a határok méltányos megállapításáért. Lakatos István a kolozsvári Lepage nyomdába szegődött nyomdásztanulónak, és elvégezte a nyomdaipari szakiskolát. 1933-ban megírta a nyomdász szakszervezet történetét. 1934-től az Előre című hetilap főszerkesztője és ugyancsak főszerkesztője a három nyelven (románul, magyarul és németül) megjelenő Tipograph című hetilapnak. A Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke. 1938-tól a gróf Bánffy Miklós vezetésével létrehozott Magyar Népközösség alelnöke. A bécsi döntés után – 1940 őszén – Bukarestből hazaköltözött Kolozsvárra, a Minerva nyomda mestere lett és a budapesti Népszava munkatársa. Később a református egyházi részvénytöbbségű Minerva nyomda igazgatója. 1946-tól országgyűlési képviselő. A romániai magyar szövetkezeti mozgalom vezetője közel egy évtizeden át. Alapítója és irányítója a Kolozsváron szerkesztett Erdély című szociáldemokrata országos napilapnak és elnöke a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának. Következetes ellenzője a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesítésének. Börtönéveinek megrázó történetét egy hatalmas, több száz oldalas emlékiratban, a Szekuritáté elől rejtegetve megírta és sikerrel külföldre juttatta. Az emlékirat nyomdakész állapotban van. /Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Lakatos István (Sárvásár 1904. szeptember 14–Kolozsvár 1993. szeptember 3.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2004. szeptember 27.
Szept. 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát Bartha László és felesége, Stróbl Zsófia ajándékozta az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a leleplezést Pap Géza püspökkel együtt a gróf lánya, Bánffy Katalin végezte. Pap Géza Bánffy Miklósra, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori főgondnokára emlékezett. Gróf Bánffy Miklós érzékelte a közeledő tragédiát, és fájlalta, hogy a nép vezetői nem ismerték fel a bűnöket, amelyek az összeomláshoz vezettek. Bánffy Miklós üzenete a mai vezetőknek is szól, figyelmeztetett a püspök: megszámláltatunk, egység nélkül híjával találtatunk, és ha egymást marjuk, darabokra szaggattatunk. Bánffy egész életét, irodalmi és közéleti munkásságát áthatotta a népe iránti féltő szeretet. Az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsának nevében Tonk István főgondnok méltatta egykori elődjét, aki Trianon után Magyarország külügyminisztereként tevékenykedett, majd 1926-ban visszatért Erdélybe, ahol egyházi-közéleti szerepet vállalt. Pap Géza püspök felolvasta Bánffy Miklós végrendeletét. Az okirat szerint a Király utca 14-es szám alatti, Toldalagi-Korda palota néven közismert ingatlant a gróf a református egyházkerületre hagyományozta, ennek udvarán kívánják majd elhelyezni szobrát, amint az épület visszakerül jogos tulajdonosához. /Sándor Boglárka Ágnes: Hazatért gróf Bánffy Miklós mellszobra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2004. december 7.
Idén négy marosvásárhelyi (vagy innen elszármazott) jeles személyt tüntetett ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Csomóss Attila az erdélyi magyar gazdák európai színvonalú szakmai képzéséért kapott Balázs Ferenc-díjat, Sebestyén Spielmann Mihály a Teleki Téka régi könyvállománya feltárásáért részesült Monoki István-díjban. Szentgyörgyi István-díjat adományoztak Elekes Botondnak, a minőségteremtő erdélyi magyar színjátszás támogatásáért és Bánffy Miklós-díjjal tüntették ki Kárp Györgyöt, a Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának színművészét, aligazgatóját, több évtizedes színházi tevékenységéért. /EMKE-díjak – 2004. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./
2004. december 20.
Az elmúlt évad legkiemelkedőbb teljesítményéért járó, a Művészeti Tanács által odaítélt Bánffy Miklós Vándordíjat vehette át december 17-én Senkálszky Endre, érdemes művész. A 90. életévét betöltött művésznek a magyar hivatásos színjátszás 212. évfordulóján nyújtotta át a kitüntetést a kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán Bács Miklós, a tavalyi vándordíjas. /Átadták a Bánffy Miklós Vándordíjat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2005. január 13.
Wass Albert könyvei tavaly is keresettek voltak a kolozsvári könyvesboltokban, ezzel szemben Kertész Imre művei iránt csökkent az érdeklődés – derült ki a Szabadság végezte körkérdésből. Az erdélyi kortárs szerzők közül Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot és Orbán János Dénest kedvelik, a külföldiek közül Paulo Coelho és Gabriel Garcia Marquez aratott sikert. A kolozsváriak a helytörténeti kiadványok iránt is érdeklődnek. Nyírő József alkotásai kelendőek, Kós Károly, Bánffy Miklós, Szilágyi Domokos, Reményik Sándor művei is népszerűek. Sütő Andrásnak a Neptun Kiadó által piacra dobott műveit is sokan keresték. /Borbély Tamás: Mit olvasnak a kolozsváriak? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./
